Megijedtem...majdnem veszni hagytam azt, ami talán a legfontosabbá vált az életemben mostanság. Ok, ok, még így is csak a második helyen van, mint minden és mindenki a lányom után.
Többet nem lesz ilyen! Muszáj hogy legyen...kell! Nélküle nem vagyok teljes!

Egy kis szárazanyag: ezen a héten nagyon sokat szenvedek az izületeimmel. Szinte az összes be van gyulladva. Elég rossz, de remélhetőleg hamarosan ismét odébb áll egy időre...

Nah, megyek aludni...hamarosan jelentkezem!

Újjászületés...

Nos, eljött a pillanat, hogy újra nekifogjak az írásnak.
Sok minden történt mostanában, amit érdemes lenne megemlítenem, de nem fogok kapkodni. Leginkább gondolatokat, érzéseket fogok közölni, semmit tényeket. Nyilván azok is lesznek, ha olyan dolog történik, ami említésre méltó.

Mostanában úgy tűnt, a lelkem kettészakadni látszik...de ahogy telnek a napok, egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem hogy egészben marad, de gyógyul is!
Azt hiszem, most már képes vagyok lezárni a múltat...hisz a jelen és a jövő sokkal többet ígér, mint az valaha is tudna!
Valahol fáj...valahol sajnálom is, de nem megy tovább!

'Te, aki fényt hoztál, és utat mutatsz:
Neked köszönöm most gyógyulásomat!
Értékes és emlékezetes minden pillanat...
Számomra kincs, mi rejtve nem marad.
Becsukot szemmel is láthatom, érinthetem...
Mint földnek a víz, légnek a szél, szívnek a fény,
Oly fontos vagy nekem!'

/Mythra/

Elegem van!!!

Mindenből...de főképp egy valakiből! Igen, pontosan...az a valaki gyönyörű gyermekem szavakkal nem kifejezhető, értelmiségi apja...Hála neki; Vivi egyik lelki válságból esik a másikba. :(((
Húsvét vasárnap felhívott azzal a dumával, hogy ha most indul az jó? ?????????? Kérdeztem, hogy hová...hát, meglocsolni Vivit. Mert ugye aznap utaztak haza vidékre, és nem nagyon említette, hogy erre jönne. Nah, ilyen az anyai ráhatás...itt jött az első döbbenet: "Hoznál le valami kölnit, amivel meg tudom locsolni?"
Pofám leszakad...mondtam neki, hogy idefelé bármelyik trafikban kap NAGYON KEDVEZŐ áron. Mellesleg, tudja már egy ideje, mikor van húsvét. De ez még semmi. Megjött, első kérdése, hogy akkor hoztam-e le locsolót. Természetesen nem vittem, de Vivinek mondtam, hogy jön apa és meglocsol (gondoltam ÉN MARHA, hogy csak lekap valamit anyuci polcáról, vagy vesz útközben, hiszen fontos neki a lánya...pfff).
Szóval locsolás elmaradt...kérdeztem, hogy esetleg az a szőrös, nagyfülű izé tojt-e valamit ennek a kis nőneműnek itt, aki valamilyen csoda folytán az övé is...és itt jött az év legmegbotránkoztatóbb válasza:

"Gondolkodtam rajta, milyen csokit vegyek..."

Azt hiszem, minden, intelligenciával rendelkező ember ettől dob egy hátast. Jó ég! Meddig lehet ezt még fokozni???

Nah, kb szűk egy óra után el is pályázott a nap hőse...hazamentünk...még szerencse, hogy a nyuszi tojt Vivinek egy stresszlabdát. Ilyen kis lufianyagú vacak, valami porral töltve, így lehet gyúrni, nyúzni...
Senki nem tudja elképzelni, hogy Vivi mit művelt utána vele...szó szerint püfölte, lábbal taposta...áááá, látszott, hogy ez most AZÉRT van...úgyhogy hagytuk, hadd csinálja. Jót tett neki. Bár még este volt egy keserves sírás emiatt...és amikor a következő mondat hagyja el egy 4 és fél éves gyerek száját, ott már nagy gond lehet:

"Tudod, anya...nem könnyű az élet."

Hát köszönjük szépen újfent, APUCI!!! :((

Nem könnyű...

Huh, megint belevágok...de ezt már megszokhattátok tőlem. :)

Az a helyzet, hogy elég nehéz időszakot élünk át megint...(fő a változatosság...)
Szóval Vivi újra elkezdett pityeregni reggelenként, mikor beviszem az oviba. Ennek igazából semmi értelme, hisz már imádta. Talán az lehet, hogy most az egyik óvónénije már pár hónapja nincs, és hiányzik neki...mint kiderült, súlyos beteg lett, így nem is tudjuk, mikor jön újra.
És amilyen mókás a sors, mit ad? A másik óvónéni is beteg lett, így most ki van függesztve egy heti beosztásos táblázat, hogy mikor ki van a csoporttal. Egyre jobb...szegénykéim teljesen össze lesznek zavarodva.
Itthon is elég zűrös, sokszor rossz, nem hajlandó szót fogadni...miközben anyuci szépen lassan bedilizik.
Ez van...majd túl leszünk ezen is. Mint eddig mindig...csak a végéhez vezető út hosszú és kilátástalan.
Sebaj...kihívások nélkül nincs élet. :)
Viszont jóval előbb jött a húsvéti nyuszi, és tojt Vivinek egy görkori szettet, úgyhogy az az új sláger. Iszonyú ügyesen megy vele, nagyon rövid idő alatt (kb 2 alkalom) belejött. Nem hiába, KERESZTanyja vére. :)))))

Íme, szemléltetésképp:

Egyszerűen meg kell zabálni abban az Alien-sisakban! :)))

Szóval most ez a mindennapos programunk ovi után...illetve ez a hét kimaradt, mert akkora szélviharok vannak, hogy görkorival együtt hazarepítené két pillanat alatt.

Na egyelőre ennyi...majd folytatom

Izgalomban...

Délután 1 óra van...Vivi olyan szuper volt, hogy elaludt délben, így 2-re, mire Tibi bácsi megérkezik, biztosan felkel, és időben el tudunk indulni Timihez és a csajokhoz a bababuliba. Még egyszer szeretném megköszönni Keranyunak, hogy megteremtette erre a lehetőséget, és Timinek, hogy ilyen kedvesen fogadnak és várnak minket!!!
Szóval most nagy az izgalom...délelőtt itthon szülinapoztunk mamáékkal...a képeket majd később kapjátok, mert még a fényképezőn csücsülnek.
Szóval hamarosan belevetjük magunkat a mókába. Kíváncsi vagyok, mit szólnak a lánykák egymáshoz...remélem, jó barátnők lesznek...

Meglepi!!!

Ígértem a múltkor, hogy kaptok meglepit...nos eljött az ideje, hogy megkapjátok.
Dobpergés...trtrtrtrttrtrtrtttrrrrr...ééééés, tádádádááááááám:

Ezt nekem adták az óvónők, amikor a fejlettségi értékelés volt...bőgtem :)

 

Abszolút kivehető...szerintem

Ez is én vagyok :) Tetszik, hogy színes

Vér profi a gyerekem :)))

Állítása szerint ez egy angyal...és tényleg :)

A kedvencem!!!!!

Gyógyultan

Sziasztok!

Ismét elnézést a kimaradásért, bár már megszokhattátok. :))

Nem nagyon voltam gép előtt a múlt héten, mivel Vivi 5 napig folyamatosan lázas volt és rosszul érezte magát. Viszont meglepően jól viselte, főleg éjszaka...nem nyafogott annyit, csak látszott rajta, hogy semmihez sincs ereje...

Borogattam a kis homlokát és mind a két csuklóját, ami nagyon jól esett neki. Hiába tömtem lázcsillapítóval, fél óra múlva újra forró volt a kis homloka. Hihetetlenül megdolgoztatta a szervezetét ez az 5 nap...aztán picit ment a hasa, elkezdett folyni az orra, viszont a láz megszűnt. Egy hét elteltével beszedtük az összes antibiotikumot és most már jól van...egy minimális nózifolyástól eltekintve, de ennyi úgy gondolom, belefér..

Mikor visszamentünk kontrollra, már nagyon virgonc volt, nem csak ült a székben és várt, mint első alkalommal. Ráadásul épp alvásidőben rendelt a doktornéni, úgyhogy néha fel is kellett állítanom, hogy ne aludjon el, mielőtt bekerülünk. :)

Ébrentartási fázis :)

Aztán tegnap újra megkezdtük az ovit. Már nagyon várta...istenem! El sem hiszem, hogy volt olyan, amikor nem szerette, pedig a tavalyi évet végigordította, most meg...pfff, iszonyat sokat változott...

Szóval most gőzerővel várjuk a szombatot, amiért nagyon hálásak vagyunk Keranyunak, Timiéknek, és Tibi "bácsinak"... :-)))

Íme néhány kép ajándékba...

Van egy hasonló fotóm nekem is, majd előszedem...

 

Békás zuhanysapi :)))

Alvás közben kócosan, kihúzva a párnára :))

Nézzétek a két kis csigáját!!!

Gyönyörű hercegnőcske!!!

Horror Vivi :)))))

Áttörés...

Képzeljétek el, mi történt tegnapelőtt este!!!

Kislánykám életében először magától elkezdte mondani nekem, hogy mi nyomja a kis lelkét...
Olyan volt a jelenet, mint egy film...csak a drámai zene hiányzott alóla. Leírom nagyjából, hogy el tudjátok képzelni:
Fekszünk az ágyban, már alvásra készen. Vivi hason, és a párnába hajtva a fejét sóhajt egy nagyot, majd azt mondja...áh, nem érdekes. Én erre felfigyelek, és mondom neki, hogy "mi a baj kicsim? mondd el!"...és akkor megtörik a jég...elpityergi magát, és azt mondja: "tudod anya, az az én nagy bajom, hogy az oviban senki nem játszik velem...még a legjobb barátom sem!" És közben fájdalmasan sírdogál...
Huh, Istenem! Olyan szívszorító volt. Nem tudom, hogy mi lehetett vele, mert másnap rákérdeztem az óvónőnél, és természetesen szó sincs ilyesmiről, de lehet, hogy Marci(a legjobb barát), vagy esetleg az egyik lány épp elzavarta játék közben, és ezt kivetítette az egész csoportra és minden napra...pfff, fogalmam sincs, de olyan bánatosan mesélte, hogy majd megszakadt a szívem. :(((

Más: jelentem, orvosilag rendben van a torkom. Beszedtem az összes antibiotikumot, viszont közben teljesen betaknyosodtam, ami már szintén múlóban van...hm, érdekes.

Hmmm, micsoda fincsi desszert, mi? :) Nah, a bazi nagy doboz kivételével, minden nap ez a nasim...szörnyű, de ez van...

Készülök Nektek egy kis meglepivel, csak némi előkészületet igényel, de megéri kivárni! ;-)

Addig is mindenkinek további szép napot...még visszatérek! :)

Hát nem tündériek? :)

Ennyi hó maradt...megmásztuk :)

Ilyen lenne 20 kg-mal nehezebben? :))))))

Kezdjük az évet...

Sziasztok!

Nálunk úgy indult az új év, hogy anya (azaz én) 3 napja a gégészeten indított reggel, ugyanis nem tudott aludni, mert folyamatosan nyelnie kellett, ami pedig nem megy úgy, hogy egy teniszlabda van a torkunkban...még ha csak úgy érzi is az ember. Szóval elmentem, hogy segítsenek már rajtam, mert hulla fáradt voltam. Jó alaposan megvizsgált a doktornéni...olyan szinten kihúzta a nyelvemet azzal a nyavalyás gézlappal, hogy még 2 nap múlva is iszonyúan fájt alatta! :( A lényeg az, hogy a bal oldali mandulámon van (illetve most már talán csak volt) egy jókora vérbő valami, ami eltakarja az egyik hangszálamat is. Szóval ez okozta a gondot...kaptam antibiotikumot (jó nagy adaggal), meg calcium-injekciót (ivásra), és jókislány módjára szedem is őket szorgalmasan. Már tudok aludni, és nem érzem a teniszlabdát sem. Ma kellene visszamennem kontrollra, de azt hiszem, csak betelefonálok, hogy jobban vagyok, mert a nyelvecském nem bírna ki megint ilyen tortúrát...
Vivi hála az égnek  (kop-kop) most jól van. Bár nem tudhatom, hogy az én nyavajám fertőz-e vagy sem...

Pár napja olyan jó kislány...nem is értem mi van vele. :))) Simán végigcsinálta az egy hetet az oviban, mindenféle nyafi, rosszaság, konfliktus nélkül...ez egy könnyű hét volt, és ráadásul nagyon gyorsan el is ment.

Elméletileg a 7vége apás lesz, de hát meg kell várnunk, míg a nagyságos úr jelentkezik, mert nem megy ám az olyan könnyen, hogy megbeszéljük, mikor jön. Áh, majd utolsó pillanatban derül ki, hogy ráér-e egyáltalán...pfff, kicsit sok ez már nekem, dehát ha mindenki a törvényes utat járja, nekünk is úgy kell tennünk...mindenesetre meg tudnám szokni a hiányát...de Mancika szeret vele lenni, bááááár...az elmúlt időszakokban, pontosabban azóta, amióta rendszeresen megy hozzá nem láttam rajta, hogy majd elszáll a boldogságtól. Szóval...tudja, hogy mennie kell, azt csókolom...semmi extra lelkesedés...érdekes.

Tegnap fürdésnél már össze kellett fogni kicsit a haját Vivinek, mert nem akartam, hogy vizes legyen, mikor mosom a nyakát. Édi kis kontyot csináltam neki, aminek olyan sikere volt, hogy ma az oviban is reggel meg kellett alkotnunk. Nézzétek csak:

Édi, nem? :)

Na, most búcsúzom. De ne aggódjatok, jelentkezem hamarosan! :)

Feltámadás...

Sziasztok!

Elnézést, hogy egy időre abbamaradt a blog. Nem fogok mentegetőzni, egyszerűen nem volt energiám csinálni.
De úgy döntöttem, hogy a jövő évtől (azaz 4 nap múlva) igyekszem rendszeresíteni a bejegyzéseket. Remélem, mindig tudok valami érdekes infoval szolgálni.

Addig is mindenkinek nagyon Boldog Új Évet kívánok!

Találkozunk jövőre!


Nita

Gógyulunk...

Az elmúlt másfél hét arról szólt, hogy elhasználtunk egy kiló papírzsepit, befaltunk egy csomó gyógyhatású készítményt, és végeredményképp megfertőztük anyát is... :)
Tegnap telefonáltak az oviból délelőtt, hogy menjek Viviért, mert nagyon fájlalja a fülét. Elhoztam. Tényleg nagyon kis nyomi volt, 5 percenként elsírta magát, látszott a szemén, hogy semmi nem ok. Sajnáltam szegénykémet. Fülészet persze csak délután 2-től volt...szóval addig szenvedtünk, aztán felpakoltam magunkat, és elmentünk a doktornénihez. Rendelés előtt fél órával érkeztünk, és jó magyar rendszer szerint már a 3 sorszámot kaptuk. Hááát, elég nehezen tudtuk kivárni, mert Vivit sokszor oldalba kellett lökdösni, hogy ne aludjon el. A diagnózis: fülkürthurut. Ez átmenet a normál állapot és a középfülgyulladás között. Olyan stádium, amikor még nem javasolják az antibiotikumot (csak ha belázasodik, amire eddig még -kopkop- nem került sor). Gyorsan megvolt a vizsgálat, Vivi nagyon ügyesen tűrte, hogy bekukkantsanak a járataiba (fül, orr, torok). Utána bementünk a gyógyszertárba, mert kapott Cataflam-cseppet, amit ki kellett váltani. Utána irány haza. Már olyan fáradt volt, hogy ihaj! 15:30-kor tudott elaludni, és 18:10-ig húzta is a lóbőrt. Szóval, mire felébredt, este volt :)))
Sebaj! Anya megoldotta. Letöltöttem neki egy új mesét (neki új: Astro Boy), és gyors pancsi, majd Vacsicsata után nekiálltunk megnézni. Mire vége lett, úgy tűnt, hogy érezte a szervezete, este van. Gyors orrcsöpi, nózifújás, aztán be az ágyba. Szerintem hamar elaludtunk...

A mai nap már sokkal jobban telt. Már egészségileg...mert egyébként egy égetnivaló rossz gyerek volt egész nap!
Délelőtt sétáltunk egy nagyot, meg elmentünk boltba. Aztán délre beszaladtunk az oviba elhozni az ebédjét, hogy ne maradjon meg fölösbe. Aranyos volt Marika néni, mert mindkettőnknek szedett egy jó adagot. :) De pszt! :)
Képzeljétek! Az én lányom annyira népszerű, hogy mikor meglátták bent a csoporttársai, megrohamozták puszikkal, ölelésekkel, és mondták, hogy milyen kár, hogy nem marad még bent. Mit tesz, ha valaki már nem sírva jár oviba, igaz? :)
Szóval jól beebédeltünk, aztán beparancsoltam Ördit az ágyba. Hamar el is aludt.

Nah, itt van pár kép:

 Giginek üzenem, hogy erre a képre egy Skype-társam (khm) azt írta, hogy: "Milyen aranyosak vagytok a képen..", meg hogy: "azok a huncut szemek..." :)))

 Spongyabob rendes volt, és segített, hogy ne anyának kelljen tartani a lázmérőt :)))

 Mindig olyankor kerülnek elő a régi játékok, amikor már azt hisszük, többet nem fog neki kelleni...nah, így dobjon ki, vagy távolítson el valamit az ember...

 Eddig toltam a macit, most próbáljuk ki inverzben is. :)

 Édeskettes...mint mindig

 Jó lenne már indulni Kisasszony, megfagyunk!

 Miután bementünk az ebédért, közölte, hogy márpedig ő nem jön, itt marad. :)

 Nah, így kell szépen, kulturáltan enni :)))

 Bleeeee, annyira gusztusos az én pici lányom!

Pff, mit nekünk arcfestés! Adjatok egy ischlert! :)))

Íme, felfedem a titkot...
Vivinek van egy csoporttársa, aki miatt imád bejárni minden nap. Akárhányszor érte megyek, együtt játszanak...ma pl kézen fogva jöttek ki az oviból. Ő nem más, mint Marci. Nézzétek csak!

Helyes gyerek, igaz? Nah, szóval ő Vivi "pajtása", khm... :)))










De azért a lányokkal is nagyon jól érzi magát:

Éppen versenyt sikítottak Szofival. :)
















Végül egy díjnyertes fotó Keresztanyu kedvéért:

A legédesebb kis manöken, akit valaha is láttam! :)
Egyszerűen zabálni való!!!














Jah, és képzeljétek, kivel játszottam ma!

Ő itt Frici...4 hónapos kis tünemény!
















Nos, egyelőre ennyi...holnap Mihály napi búcsú lesz a közelben, úgyhogy élmény-és képdús blogot kaptok majd!

Szép estét mindenkinek!

Szép őszi nap...

Reggel zuhogó esőre ébredtünk...mivel "apa" bejelentkezett mára, nem igazán örültem neki...mert hát ugye állítása szerint már nem nagyon van pénze, így elvinni aligha tudná valahová...az utcán megint nem lehet lenni az idő miatt, így előre görcsöltem azon, hogy nem marad más megoldás, minthogy majd benyögi: elviszi magához. Ugyanis nemrég költöztek új albérletbe...csak hát vannak azok a fránya jogok...szóval, nekem, mint Vivi törvényes gyámnak, tudnom kell, hová viszi a gyerekemet. Ő pedig erre annyira nem hajlandó...így marad az, hogy megint én leszek a gonosz, rossz boszorkány, hogy nem engedem el vele. Ez van...

Miután 11-kor jelentette be, hogy neki fontos dolga volt még délelőtt, és csak most tudna indulni (egy hónapja nem látta a gyerekét!!!), gyorsan lebeszéltem róla, mivel kb egy fél órát tudtak volna csak együtt tölteni...ugyanis a gyereknek van egy napirendje, amit ha nem muszáj, nem rúgunk fel! Így áttettük délutánra...

Úgy döntöttünk Vivivel, miután elállt az eső, és szépen kisütött a nap, hogy lemegyünk gesztenyét gyűjteni.

Így fogtuk a kis kosarat, felkaptuk a gumicsizmát, és irány a környék!
Mivel az eső is rásegített, rengeteg gesztenyét találtunk. Vivi megtanulta, hogy kell óvatosan a cipője orrával kinyomni az egészséges termést azokból a szúrós kis gömbökből, amik úgy estek le a fáról, hogy még nincsenek kinyílva. Nagyon belejött, és élvezte, hogy megy neki is.

Ez lett a sétánk eredménye. :))) A végén már nekem kellett hozni, mert nem bírta el.

A sok eső miatt a környék tele lett különféle gombákkal...ez az egyik fajta.

Ezzel a jól megrakott kosárral indultunk hazafelé, mert már mama addigra megfőzte az ebédet.

Persze, mit ér a gyerekkor, ha nem lehetünk nyakig vizesek?... :)))) Ez az egyik kedvenc elfoglaltsága eső után. Nem is értem, mi benne a jó... :)
Aztán hazamentünk, befaltunk egy jó nagy adag sztrapacskát, ittunk, megettük az ebéd utáni kötelező -mert ügyesen ettél- csokinkat, elmentünk pisilni, végül zuhanás be az ágyba!
Szép álmokat, Vivi!

Drága Lizzy!

Tudom, hogy imádod az egereket, és ők a kedvenceid, de anya elkövette azt a hibát, hogy megmutatta nekem, amit neked vett, így elcsakliztam tőle, mondván, hogy most már én is egérmániás vagyok! :)))

Remélem, meg tudsz nekem bocsájtani! Anya azt mondta, hogy majd vesz neked egy másikat, mire jössz.

Már nagyon várlak!

Vivi

Ezt nézzétek! Az oviban rajzoltam anyának (mindegy mit), és ezt írtam neki a lap sarkába. Azt mondta, hogy ez már majdnem anya, és nagyon megdicsért!!! Olyan büszke rám!

Nos, megvolnánk a sütéssel...íme, a folyamatábrák :)

frissen a sütőből

szép, és finom ruhát kapott

A végeredmény...egy csini kis szelet

lesz itt mit csemegézni:)))

Ezúton szeretném még egyszer megköszönni Giginek a receptet! Nagyon bevált elsőre! Cupp érte!!!