Húsvét vasárnap felhívott azzal a dumával, hogy ha most indul az jó? ?????????? Kérdeztem, hogy hová...hát, meglocsolni Vivit. Mert ugye aznap utaztak haza vidékre, és nem nagyon említette, hogy erre jönne. Nah, ilyen az anyai ráhatás...itt jött az első döbbenet: "Hoznál le valami kölnit, amivel meg tudom locsolni?"
Pofám leszakad...mondtam neki, hogy idefelé bármelyik trafikban kap NAGYON KEDVEZŐ áron. Mellesleg, tudja már egy ideje, mikor van húsvét. De ez még semmi. Megjött, első kérdése, hogy akkor hoztam-e le locsolót. Természetesen nem vittem, de Vivinek mondtam, hogy jön apa és meglocsol (gondoltam ÉN MARHA, hogy csak lekap valamit anyuci polcáról, vagy vesz útközben, hiszen fontos neki a lánya...pfff).
Szóval locsolás elmaradt...kérdeztem, hogy esetleg az a szőrös, nagyfülű izé tojt-e valamit ennek a kis nőneműnek itt, aki valamilyen csoda folytán az övé is...és itt jött az év legmegbotránkoztatóbb válasza:
"Gondolkodtam rajta, milyen csokit vegyek..."
Azt hiszem, minden, intelligenciával rendelkező ember ettől dob egy hátast. Jó ég! Meddig lehet ezt még fokozni???
Nah, kb szűk egy óra után el is pályázott a nap hőse...hazamentünk...még szerencse, hogy a nyuszi tojt Vivinek egy stresszlabdát. Ilyen kis lufianyagú vacak, valami porral töltve, így lehet gyúrni, nyúzni...
Senki nem tudja elképzelni, hogy Vivi mit művelt utána vele...szó szerint püfölte, lábbal taposta...áááá, látszott, hogy ez most AZÉRT van...úgyhogy hagytuk, hadd csinálja. Jót tett neki. Bár még este volt egy keserves sírás emiatt...és amikor a következő mondat hagyja el egy 4 és fél éves gyerek száját, ott már nagy gond lehet:
"Tudod, anya...nem könnyű az élet."
Hát köszönjük szépen újfent, APUCI!!! :((
1 megjegyzés:
Őszintén sajnálom,hogy ilyen hát mit mondhatnék rá... idétlen!
Egy gyermeknek a lelki egyensúly és kötődés nagyon fontos mindkét szülő részéről.Sajnos én sem kaptam kellő lelki támogatást,ez látszik is rajtam aki ismer tudja miről beszélek.
Megjegyzés küldése