Nos, eljött a pillanat, hogy újra nekifogjak az írásnak.
Sok minden történt mostanában, amit érdemes lenne megemlítenem, de nem fogok kapkodni. Leginkább gondolatokat, érzéseket fogok közölni, semmit tényeket. Nyilván azok is lesznek, ha olyan dolog történik, ami említésre méltó.

Mostanában úgy tűnt, a lelkem kettészakadni látszik...de ahogy telnek a napok, egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem hogy egészben marad, de gyógyul is!
Azt hiszem, most már képes vagyok lezárni a múltat...hisz a jelen és a jövő sokkal többet ígér, mint az valaha is tudna!
Valahol fáj...valahol sajnálom is, de nem megy tovább!

'Te, aki fényt hoztál, és utat mutatsz:
Neked köszönöm most gyógyulásomat!
Értékes és emlékezetes minden pillanat...
Számomra kincs, mi rejtve nem marad.
Becsukot szemmel is láthatom, érinthetem...
Mint földnek a víz, légnek a szél, szívnek a fény,
Oly fontos vagy nekem!'

/Mythra/

1 megjegyzés:

Ancestor írta...

Ez nagyon szép,komin cukorfalatka érte.

Megjegyzés küldése