Kezdjük az évet...

Sziasztok!

Nálunk úgy indult az új év, hogy anya (azaz én) 3 napja a gégészeten indított reggel, ugyanis nem tudott aludni, mert folyamatosan nyelnie kellett, ami pedig nem megy úgy, hogy egy teniszlabda van a torkunkban...még ha csak úgy érzi is az ember. Szóval elmentem, hogy segítsenek már rajtam, mert hulla fáradt voltam. Jó alaposan megvizsgált a doktornéni...olyan szinten kihúzta a nyelvemet azzal a nyavalyás gézlappal, hogy még 2 nap múlva is iszonyúan fájt alatta! :( A lényeg az, hogy a bal oldali mandulámon van (illetve most már talán csak volt) egy jókora vérbő valami, ami eltakarja az egyik hangszálamat is. Szóval ez okozta a gondot...kaptam antibiotikumot (jó nagy adaggal), meg calcium-injekciót (ivásra), és jókislány módjára szedem is őket szorgalmasan. Már tudok aludni, és nem érzem a teniszlabdát sem. Ma kellene visszamennem kontrollra, de azt hiszem, csak betelefonálok, hogy jobban vagyok, mert a nyelvecském nem bírna ki megint ilyen tortúrát...
Vivi hála az égnek  (kop-kop) most jól van. Bár nem tudhatom, hogy az én nyavajám fertőz-e vagy sem...

Pár napja olyan jó kislány...nem is értem mi van vele. :))) Simán végigcsinálta az egy hetet az oviban, mindenféle nyafi, rosszaság, konfliktus nélkül...ez egy könnyű hét volt, és ráadásul nagyon gyorsan el is ment.

Elméletileg a 7vége apás lesz, de hát meg kell várnunk, míg a nagyságos úr jelentkezik, mert nem megy ám az olyan könnyen, hogy megbeszéljük, mikor jön. Áh, majd utolsó pillanatban derül ki, hogy ráér-e egyáltalán...pfff, kicsit sok ez már nekem, dehát ha mindenki a törvényes utat járja, nekünk is úgy kell tennünk...mindenesetre meg tudnám szokni a hiányát...de Mancika szeret vele lenni, bááááár...az elmúlt időszakokban, pontosabban azóta, amióta rendszeresen megy hozzá nem láttam rajta, hogy majd elszáll a boldogságtól. Szóval...tudja, hogy mennie kell, azt csókolom...semmi extra lelkesedés...érdekes.

Tegnap fürdésnél már össze kellett fogni kicsit a haját Vivinek, mert nem akartam, hogy vizes legyen, mikor mosom a nyakát. Édi kis kontyot csináltam neki, aminek olyan sikere volt, hogy ma az oviban is reggel meg kellett alkotnunk. Nézzétek csak:

Édi, nem? :)

Na, most búcsúzom. De ne aggódjatok, jelentkezem hamarosan! :)