Fejlődés...

A nyáron annyit nőtt és érett Vivi, hogy már egyáltalán nem sír az oviban, sőt...délután fél 5-re kell érte járnom, mert uzsonna után még játszani szeretne! Még most sem hiszem el, hogy eljutottunk idáig!!! Azok után, amin szegénykém keresztül ment, nem láttam sok esélyt arra, hogy ezt az évet ilyen nyugisan töltsük el! Olyan büszke vagyok rá!!!
Van neki egy "jó barátja" a csoportban, akit Marcinak hívnak. Nos, tegnap megtudtam, hogy amikor az udvarról, kettesével mennek be, Vivi és Marci mindig egy párként, kézen fogva megy, sőt...ebédnél mindig egymás mellett ülnek, sokat játszanak együtt, és állítólag olyankor jó nagy szájuk van. :))))) Sajnálom, hogy néha nem tudom meglesni őket... ;-)
Azt hiszem ez is segít abban, hogy a kislányomnak legyen miért oda járni, és jól éreznie magát! Köszönjük, Marcika!!! :)))

Egyelőre ennyi...még pár kép jön.

Sziasztok!