Nehéz időszak ez nekem is, Vivinek is...nem vagyok mintaanya...sőt! De azért mindig megpróbálok erőmön felül teljesíteni, és amennyire csak lehet, két szülő szerepét betölteni. Csak sajnos sokszor nem megy...
De mikor rám néz ez a gyönyörű kislány, és azt mondja: "Drága édesanyám, szeretlek!", akkor tudom, hogy érdemes küzdeni!!!
Persze, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül! :)
A mama, mikor megnézte a felvételeket, a TV előtt sírt. Szóval, aki az ilyen dolgokból képes magát kihúzni csak azért, hogy élje a saját, értelmetlen életét, az meg is érdemli!!!
Ma mentünk utoljára a pszichológushoz. Azt mondta, hogy szerinte nem kell többet vinnem Vivit, és kb egy évre saccolta, mire szegénykém megszokja ezt az új helyzetet...nem lesz könnyű, de azért vagyok itt, hogy segítsek neki!!!
Rajzolt a pszichológus néninél egy rajzot...megmutatom.
Szóval...a pici lufi középen, az ő. A mosolygós az az anyalufi, a mellette lévő pedig...neeeem, nem apalufi, hanem egy másik lufija anyának. Nagy lufi....
Azért érdekes dolog ez a pszichológia...egy rajz megmondja, hogy gondolkodik egy gyerek...komoly!
Lehet, hogy Vivi már lát előre olyat, amiről nekem még fogalmam sincs? :)))
Mindenesetre jó lenne már valami pozitív áttörés az életünkben!!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése