Meggyógyultunk...

Sorry, hogy nem írtam sokáig, de Vivi beteg volt, és így keveset voltam gép előtt. Torokgyulladása volt, 2 napig lázas, de tegnap hagytuk abba az antibiotikumot, és mára már szinte semmi baja. Kicsit köhög még, de a doktornéni azt mondta, hogy rendbe jött. Megkaptuk az igazolást is. Hétfőn kezdhetjük az ovit. :)
Nagyon fura lesz, hogy nem fog itt nekem nyüzsögni egész nap! Csend lesz a lakásban, és nyugalom...nehéz lesz megszokni. Mert mikor felmérgel, akkor persze úgy gondolom, hogy de jó, végre megy az oviba, és nyugtom lesz, de mikor belegondolok, hogy 3 éve folyamatosan együtt vagyunk...háááát, nekem is nehéz lesz az elválás! :((( Viszont így sokkal jobb lesz neki, hogy a saját korosztályával játszhat végre! Várja már...és bár tegnap óta azt mondogatja, hogy nem fog sírni, ha anya elmegy, és ott alszik már az első nap, azért én tartok tőle, hogy nem teljesen úgy lesz az. :)

Kedves blogolvasók!

Tartozom egy vallomással...

mint tudjátok, tavaly Vivi apukája elköltözött tőlünk. DE! Azt hiszem, ha nem tette volna, nem ismerhettem volna meg azt az embert, akit nagy valószínűséggel nekem küldtek az angyalok, és aki talán társam lehet egy életre!!!

Szóval úgy gondolom, hogy ha történik velünk rossz az életben, akkor nyugodtan kérjük az angyalok segítségét, mert csak arra várnak, hogy szolgálhassanak minket!

KÖSZÖNÖM!!!